1.0Magyar Valósághttps://magyarvalosag.cafeblog.huMagyar valósághttps://magyarvalosag.cafeblog.hu/author/magyar_valosag/<div class="field field-name-field-mt-subheader-body field-type-text-with-summary field-label-hidden"> <div class="field-items"> <div class="field-item even"> <p>Már nem húzom fel magam rajta. Egyszerűen próbálom tudomásul venni, hogy ez van. Megérteni a polgármestereket, akik nem akarnak kiszúrni az emberekkel, és behívnak mindenkit a közmunkára, akit lehet, akkor is, ha nincs munka, mert a keret adott, miért ne használnák ki?</p> </div> </div> </div> <div class="images-container clearfix"> <div class="image-preview clearfix"> <div class="image-wrapper clearfix"><a class="image-popup overlayed" title="" href="http://civilhetes.net/sites/default/files/kepek/2015-11-03-kozmunkasok_0.jpg"><img title="" src="" alt="" /><i class="fa fa-plus"></i></a></div> </div> </div> <div class="field field-name-body field-type-text-with-summary field-label-hidden"> <div class="field-items"> <div class="field-item even"> <p>Már csak keserűen mosolygok, ha utazok az országban, és látom az utcasarkokon a kezükben seprűvel, lapáttal álldogálókat. Csak konstatálom: lám, itt is ez van.</p> <p>Magamban díjakat adok  a „legjobb” közmunkás-sztorikért. Ebből most íme kettő:</p> <p>Tanácsadás délelőtt kilenckor a terhesgondozóban. Két asszony férjestől érkezik. Míg várnak, a férfiak beszélgetnek:</p> <ul> <li>Te hogyhogy itt vagy?! Nem dolgozol?</li> <li>Már dolgoztam. Aláírtam, még reggel, mielőtt eljöttünk.</li> </ul> <p>(röhögnek).</p> <p>A másikat ma hallottam. Egy férfi, aki most jó messze költözött a falujától, ahol közmunkára van bejelentve, építgeti új kapcsolatát, hónapok óta. Nem dolgozik, nem is keres munkát. Alkalmit sem. Küldik neki a pénzt. A rokonai, akik otthon vannak. Reggelente aláírnak helyette. És fel is veszik a fizetését, aztán feladják neki. Arra a munkára, ami ott van, bőven elegen vannak ott is. Nem tűnik fel senkinek, hogy eggyel kevesebben vannak. És ha fel is tűnne: kit érdekel? Látszat munkához látszat adminisztráció kell csak.</p> <p>Azok az emberek, akik nem rendelkeznek megfelelő munkaválói kompetenciákkal, mert nem kapták meg azt az iskolarendszertől, nem örökített át nekik semmit ezen a téren a családjuk, mivel szüleik sem dolgoztak már munkaviszonyban, azok egy dolgot megtanulnak a közmunkában: az értékteremtés nélküli időtöltést, az ácsorgást, a lapítást, hiszen akkor mozdulnak meg, ha ellenőrzés jön, egyébként csak várják a pillanatot, mikor ellóghatnak. Nincs perspektíva előttük semmiben, tudják, nem kell megfeszülni, ezt a pénzt kapják majd, véges határidőig persze, itt nincs előrelépési lehetőség, értékelés, így az önértékelés és a motiváció is fölösleges.</p> <p>Semmit nem mozdít rajtuk, sőt, inkább visszafejleszt. Visszafejleszti azt a kicsit is, amire lehetett volna építeni. Azt üzeni: nem kell tanulnod, nem kell igyekezned, csak alá kell írnod, úgy csinálnod, „mintha”. A túlélés záloga ennyi: becsapni, átejteni, hazudni.<br />Ennek kellene visszavezetni őket a munka világába?</p> <p>Azt, amit ma egy faluban 80 ember végez, tíz könnyedén megcsinálná. De lehet, hogy öt is. Jól megfizetve takarítanák az utcákat, csatornákat, gépesítve. Nem kellene kézzel, csak azért, hogy többen csinálják a semmit. És biztosan kevesebbe is kerülne. Igaz, akkor nem dübörögne a foglalkoztatás statisztikai gépezete.</p> <p>Ma ez a karriertörténet a gyerekek előtt. A közmunka. Kivárják. Kimaradnak a suliból, ha elérik a tizenhat évet, minek tanulnának ott, ahol az érettségizett is a közmunkáig jut?</p> <p>A szüleik példáját viszik tovább. Aláírnak, és röhögnek.</p> <p>Apáczai</p> </div> </div> </div>rich