A minap Ausztriában jártam és a tartományi politikai és gazdasági élet néhány befolyásos szereplőjével találkoztam.
Az ismeretség nem új, a bizalom mindenkit feljogosít az őszinte kérdezésre és véleményre.
Záporoztak a kérdések, még mielőtt azt gondolnák, hogy a demokrácia deficit, a migránsok, a föld eladások, a stadionok, a kisvasút és a vasárnapi boltbezárások érdekelték őket. El kell mondanom, hogy nem. Az üzlet közeli embereket nem ezek a kérdések érdeklik elsősorban, hanem a saját befektetéseik biztonsága, a profit maximalizálása és a biztos, hosszú távú társadalmi béke a célországban, amely a tervezhető üzletmenet alapja.
Keményen felvetették, hogy miért kellett felrúgni az ország szociális rendszerének relatív biztonságát, miért kellett a fiatalságot teljes mértékben kiszolgáltatni, a szabályozatlan piacgazdaság törvényeinek ilyen mértékben. Miért kellett romokba dönteni a megelőző munkatörvénykönyvet? Ezt igyekszik a kormány a kezükbe nyomni, de nekik ehhez semmi közük, sőt ellenérdekeltek. Miért kellett az alacsonyjövedelműeket tömegesen feláldozni azért, hogy a nyugdíjasok relatív jólétét megőrizzék?
Miért kellett a városi lét biztonsága érdekében beáldozni a vidék szociális, és kriminalisztikai biztonságát?
Miért kellett államosítani egy olyan országban, ahol ilyen magas az eladósodottság, miért nem szabályozták a piacokat? Ez által az államosításra felhasznált összegeket más társadalmilag fontos célokra lehetett volna használni.
Miért hagyják, hogy egy ország ennyire beteg legyen, és ennyire ne működjön az egészségügyi ellátása? Miért lett Magyarország a középosztály közepétől lefelé a fogatlanok országa? A sógorok nem a fogainkat féltik, hanem a vállalkozásaikat, ahol magasabb a rossz egészségi állapot miatt a táppénzen töltött idő, mint más országokban.
Miért ilyen magas a korrupció az országban? Miért kell másokat kioktatni és folyamatosan konfrontálódni egy ilyen kicsi országnak, miért nem tanulunk az osztrák példából, amikor is a választók beszavazták a szélsőjobbot a hatalomba, amibe Ausztria majdnem belerokkant, miért akarjuk ugyan ezt az utat végigjárni és az ő üzletmenetüket is kockáztatni?
Nem jó szándékú, naiv adakozókkal találkoztam, hanem olyanokkal, akik tudják, hogy kellemes szélben, viszonylag sima vízen könnyebb hajózni, mint viharban.
Érdemes elgondolkodni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: